Magányos gondolatok

 Hát ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nagyon örülök, hogy évekkel ezelőtt megadtam magam.

 Egy nagyon érdekes dolog futott végig az agyamon a szokásos éjszakai gondolatrohamkor, ami átszalad az agyamon és mindent kitakarít belőle, csak egy két túlélő kaparja ki magát az álom előtt és ordibál. Ez a szerencsés megint csak a hazugság lett, de teljesen más szemszögből, eszembe jutott hogyan is reagálnak az emberek arra, ha a környezetükben valaki hazudik nekik.

Ez nagyon érdekes, a legtöbb ember ilyenkor teljesen megváltoztatja a véleményét a másikról, de miért?

Erkölcs, vagy tisztelet, vagy csak egyszerűen a képmutatás hajtja ilyenkor az embereket?

Gondoljunk, vele sokszor egy hazugság életet tud menteni, persze mindezt sarkítottan kell érteni, de van, amikor egy hazugság csak mindennapi életünk része, mint amikor megkérdezik, hogy mi történt aznap velünk és mi meg rávágjuk hogy semmi, miközben majdnem elütött minket egy autó, vagy éppenséggel megismerkedtünk életünk szerelmével. Ezeket a dolgokat mindenki megteszi, akkor miért nézünk máshogy arra, akiről ki is derül, és a szemébe vágják, hogy „Te hazudsz!”.

Ez számomra sohasem fog kiderülni, bevallom, sokszor nekem is megváltozik a véleményem az ilyen emberekről, de legtöbbször nem, mert nem érdekel, lehet, én vagyok nagyon naiv de nem érdekel. Nem mondom, hogy ez a normális hozzáállás a dolgokhoz, mert ez nem normális ugyan úgy ahogy a többi ilyen dolgom sem, de ez tesz engem önmagammá, és a saját kis hazugságaim tesznek engem is önmagammá.

Mindenki személyiségének a része a hazugság, és az is hogy fenntartja a jogot, hogyha valaki neki hazudik, akkor felháborodhasson, de ha ő hazudik, az teljesen rendben van. Aki ezeket nem vallja be, az pedig egyszerűen hazudik.

A hazugságnak sok ezer arca van, néha csak simán előjön és életet tud menteni, de van amikor csak elrontja a helyzete, és van akiknél Frankensteinként életre kel és saját életet kezd élni egy-egy légből kapott ötlet.

Vigyázni kell ezekkel a dolgokkal, mindennek van hátsó oldala is, természetesen nagyon jó mikor egy-egy pici füllentés miatt mi tudunk, lenni a buli fénypontjai vagy mi lehetünk azok akik megszabadulnak egy tehertől, de ilyenkor belegondolunk hogy mi lehet ha rosszul sül el a dolog?

Hát nem hinném.

Hazudni természetesen, mindenki szokott akkor is, ha tagadja, már azzal, hogy tagadja hazudik néha. Ezzel semmi baj nincs szerintem csak azzal, hogyha valaki ezt mértéktelenül teszi úgy, hogy ne figyel oda az emberekre, sok dolog hazugságokon alapul és mégis tökéletesen működik, éppen ezért a hazugság minden ember életének a szerves része, ami nem elítélendő, de nem is egy határozottan követhető és becsülendő dolog.

Mindenki tegye meg azt egy nap, hogy nem hazudik, és akkor megérzi annak a súlyát, hogy milyen lenne a világ hazugságok nélkül. Nem hinném, hogy rengeteg barátunk lenne, mert néha csak kegyesen hazudunk, hogy ne vitázzunk egy-egy barátunkkal, ismerősünkkel.

A hazugság az életünk része, ezt eléggé nehéz elfogadni, de így van, és ha az nem lenne akkor mi sem élhetnénk nyugodt, és sima életet

 Tartottam én is egy kis szünetet, gondoltam én is megtehetem, ha már mások is. Ez a kis idő eléggé nagy változásokat hozott az életemben, de ez azon nem fog változtatni hogy ide milyen bejegyzések kerülnek, mert azok a gondolatok melyeket ide leírok, mindig is élni fog mindenkiben, csak hát én vagyok aki ezt le is meri írni, mert ugye ha nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek.

"Jó szórakozást" kívánok minden ide érkező bejegyzéshez.

 Mindig ilyenkor jön bennem elő ez a téma, ami miatt sokan nem kedvelnek ebben az időszakban, mert sajnos igen is elmondom mit gondolok, és eléggé furcsa a elképzeléseim vannak az ilyen dolgokról(ezekről még lesz szó ha jól érzem a közeljövőben).

Nagyon szerettem kisgyerekként a karácsonyt, sőt kimondottan imádtam, mert együtt volt a család, hiába voltak kisebb nagyobb veszekedések, akkor is együtt voltunk és ez volt a fontos nem pedig az hogy éppenséggel előtte 2 perccel min és mennyire vitatkoztunk. Manapság viszont felnyílt a szemem és látom, mi megy körülöttem, szerencsére nem az én szűk családi körömben, mert ott megmaradt minden a régiben. De máshol nagyon durva a helyet mivel, már nem arról szól a dolog, amiről régen hanem az egész ocsmány képmutatás lett és mindenki csak azzal villog mit kapott vagy mit vett a szüleinek vagy mit tudom én kinek.

Nekem nem egy rohadt ajándék kell a karácsonyi ajándékom gyanánt csak annyi hogy ott legyenek azok az emberek akikkel eltöltöttem az időmet és átmentem nagyon sok dolgon, legyenek ezek a barátaim van éppenséggel a szüleim, de akkor sem az a fontos hogy milyen ajándékot kapok. Ezzel nem az ajándékozás ellen akarok beszélni, mert igen is szeretek én is ajándékot kapni, de ne az legyen a fő csoda ebben a rohadt karácsonyban. Hanem az hogy minden a régi legyen, és az ünnep teljes valója megnyilvánuljon, ami a szeretet lenne és a megbocsájtás, ami nincs meg manapság nagyon sok emberben éppen ezért teljesen kiakaszt az mikor minden második boltban azt látom, hogy mennyiért lehet megvenni a szüleink szeretetét, ez nevetséges és szánalmas.

Ilyenkor utálom a legjobban az embereket, mert teljesen undorodom tőlük és attól amit művelnek.

Most aki ezt elolvasta és ezért ellenszenvet érez irántam, hogy a legszebb és legszentebb ünnepet elrontom, az gondolja végig, hogy az ő környezetében kik rontják még azzal el amit ide leírtam.

Csak egy apró dologgal szeretném zárni a dolgot: Nem lehet több 10 ezerért megvenni azt egy napon, amit egész évben nem tudtál kimondani.

Szerintem mindenki tudja, hogy mi az a szó….