Egy nagyon rossz napon is egy vidám pillanat, lehet az, hogyha ránk mosolyog az, aki nekünk kedves és fontos az életedben vagy csak abban a percben.
Sokan vannak vele szerintem úgy, hogy nem tudják elviselni ami, forog körülöttük ebben a világban. Milyen jó lenne elszigetelve mindenkitől élni, nem?
Hát rohadtul nem.
Minden ember csak a társasában tud élni, akármennyire is utáljuk azt, ami körülöttünk van, mindig meglehet találni azokat a dolgokat amelyek, felvidítanak minket. Egy nagyon rossz napon is egy vidám pillanat, lehet az, hogyha ránk mosolyog az, aki nekünk kedves és fontos az életedben vagy csak abban a percben.
De abban megegyezhetünk, hogy sokkal jobb lenne folyamatosan részegnek lenni, boldognak és felszabadultnak? Akkor nem látjuk mindazt a mocskot, ami körülvesz miket, és nem érdekel majd minket hogy milyenek is az emberek valójában.
De ha ezt megmernénk tenni, akkor hol, maradna az életünk? Nem lenne miért élnünk, nem tudna minket az előre hajtani, hogy minden nap legyen meg az-az egyetlen egy jó pillanat mikor ránk mosolyog az a bizonyos ember… Akkor semmi értelme nem lenne az egésznek, csak élnénk és képmutatóak lennénk, nem lenne szükségünk az emberekre körülöttünk, akikre igen is szükségünk van. Nem tudnánk önmagunk lenni, nem tudnánk azok a valakik lenni, akik igen is segítenek egymáson, még akkor is, ha nem lenne kötelező.
