A dombok mögött vöröslik az ég alja,
a nappal az éjszakát újra befalja,
Az ablak vízcseppek harcának színhelye,
de békét köttet velük majd a Nap melege.
Odakinn egyre csak hangos lesz a világ
a föld minden másodpercel egyre zihál.
Az utcán csak a melósok botorkálnak,
és a hobók egy flakon borért kotorásznak.
A buszmegállóban megint alszik valaki
valószínű' az éjszaka sok maradt ki neki.
Odalent senkisem ordít mint egy őrült,
és az oszlopon is a búra már kiürült.
Bent gőzölög a kv az asztalon.
Az álmokat már hiába marasztalom.
Fáradt az agyam, és legbelül a lelkem.
Tegnap az újat megpróbálni nem mertem.
Bentről elkenődnek a vörös fények.
Itt van egy új nap és megint félek.
Az estére új nap virrad minden reggel,
én sohasem vidáman ébredek fel,
de a testem újraindul minden hajnalban,
és ez az állapot számomra tarthatatlan.
Az emlékeim nem békélnek a lelkemmel
lesz hogy egyszer nyugodtan kelhetel fel?
2008.08 valamelyik nap
Remélem mindenkinek tetszik ez a kiforratlan izé...
